2013. január 31., csütörtök

Matana!

Hát már kicsit régen írtam. Jeruzsálemről, azt hiszem annyit írnék csak, "nagyon tanulságos volt", hogy egy kedves barátnőmet idézzem :). Nagyon kimerültem a hétvégén, ami miatt ezen a héten élőhalottként próbáltam túlélni minden napot. Ebben a legrosszabb az, hogy fáradtan még az átlagosnál is, türelmetlenebb, vagyok, és minden empátiámat elveszítem (pedig néha úgy érzem, amúgy is szűkösen mérem). A héber órákon vannak pillanatok amik jók, amikor újat tanulunk, aztán megértem, megjegyzem, és onnantól, annyira úúúúúúúnatkozóóóóóóóm, hogy csak na, és idegesít, hogy mások, egy hét után sem értik, mi az a főnévi igenév, mikor használjuk stb, és tényleg túl sokan vagyunk, nem lehet így normálisan tanulni. Az meg már csak hab a tortán, hogy vannak, akik külön szétcincálják az idegeimet, pláne nyűgösen. Szóval az utóbbi egy hetem, nem kis cicáikkal meg selymes nyuszikkal teli pihentető álom volt.
Ja igen, közben megpróbáltam a nődoki által kiadott beutalókat megérteni, és bejelentkezni különböző orvosokhoz, ami egyenlőre kevés sikerrel zárult, az egyik vizsgálatra, csak egy hónap múlva lesz időpont, a genetikushoz nem sikerült időpontot szerezni, már kétszer hívtam őket, mindig közlik, hogy majd visszahívnak (ja amúgy ez nagyon szép, mert ez az orvos Názáretben van, ami nagyon jó jel, hiszen volt akinek még szűzen is sikerült ezen a helyen, szóval megvan az esély, hogy egy új messiást - vagy a Balázsból kiindulva, inkább az Antikrisztust - hozom a világra :)). A vérvételre elmentem, az nem volt gond, de a Balázs vizsgálta egy igazi Woody Allen filmbe illő esemény volt, röviden: szakadó eső, eltévedés, háromszor összeveszés, sírás, röhögés, a doki rendelőjét nem találás, mert egy ortopédia rendelőnek volt álcázva, majd, kiderült, még egy dokumentum kell a biztostótól, hogy megkapjuk a leleteket (addig túszként fogva tartják a mintát, és a leletet).
Ja igen, a szomszédainknak tegnap sikerült megtalálniuk a helyet ahonnan az ajándékot (MATANA) kellett volna kapjuk. meg is kaptak, mindent, mesélték, hogy a srác aki fogadta őket, teljesen kiakadt, kiderült, hogy ezt az érkezésünk másnapján kellett volna megkapnunk, és elvileg két segítőnknek (madrichának) kéne lennie, egy itt a Merkaz Klitában, egy meg a városházán ( Júlia az egyik, de ő teljesen el van tűnve) megadott a srác egy nevet akihez majd be kell mennünk. És azt is megtudtuk, hogy 10 évig kell lennie segítőnknek, addig vagyunk új bevándorlók. Ma mi is elmentünk, kaptunk szuper edényeket, egy szuper két személyes paplant, és megmutatta milyen élelmiszer csomagot kapunk 6 hónap után havonta kétszer (van benne egy nagy szatyor száraz élelmiszer, egy adag hús, egy adag, tejtermék, egy adag mirelit ez meg az)és kaphatunk 6 hónap után buszbérletet is. Nagyon aranyos srác volt az ügyintéző, ja és ez amúgy egy keresztény segély szervezet :).

Az ajándékokról csináltam képet is: ( lábasok, evő eszközök, plusz egy nagy paplan (ami nincs a képen))




2013. január 23., szerda

Csoda rabbi, csoda dokija

Ma voltam a csoda dokinál, kicsit be voltam tojva, hogy majd hiányos angol tudásommal mégis hogy fogom majd előadni ügyes bajaim, óhajom sóhajom, de a szomszédok megnyugtattak, mondjam szépen "ÁNI ROCÁ JELED! ÁNI OHEVET JELED! ÁNI CRIHÁ JELED!  ezt tanultuk ugyanis a héten az ulpánon, ami is annyit jelent, gyereket akarok, gyereket szeretnék, gyerekre van szükségem :).
Nagy levegőt vettem, be is mentem a dokihoz, aki egy nagyon, szimpatikus hapsi, és kiderült, az apja Aradon született, és Kolozsváron nőtt fel, de ő nem beszél magyarul (sajnos). Pedig Ofer Hararinak hívják, ami nekem olyan arabosan hangzott...
Először is megkérdezte ki küldött, mondtam neki, hogy (ezt előtte memorizáltam) Slézinger rabbi ajánlotta, és azt mondta ön a legjobb orvos Haifán az én biztosítómnál, amire rögtön zavarba is jött (áll szerény kis mosollyal az arcán), és így, jó hangulatban elkezdett kikérdezni, majd a Balázst is behívta, és őt is kikérdezte. 
Kaptam egy csomó beutalót, vérvétel, ultrahang (mármint ha jól értettem, valószínűleg átjárhatósági vizsgálat) , teljes genetikai kivizsgálás (WOW), Balázsnak is mindenféle vizsgálat (őt valami specialistához küldte).
Na most, a helyzet az, hogy valójában a egy csomó dolgot nem értettem, próbáltam többször is visszakérdezni, hátha megértem, reménytelenül, a hiányos angol tudásom, ha lassabban vagy más szavakkal mondja is, sem lesz jobb, (bár tudom én, minden fejben dől el, hát eldőlt, nem értettem), de majd holnap kedves barátnémmal kielemzem a papírokat, és a segítségével bejelentkezem mindenhova. És utána leülök és kiképzem magam angolból a szakterületen, mert ez így nem kóser. 
Más nem történt, tanulunk látástól ájulásig, és holnap végre megyek Jeruzsálembe juhhé!

Óh, de azt még elmesélem, hogy ma reggel azzal kezdte Szmadar a tanárunk az órát, hogy mi történt tegnap, kórusban mindenki szépen mondta hogy "bechirot" választások voltak. És kérdezte, hogy mi lett az eredmény, mire T. közölte, hogy "balagan" Szmadar, meg helyeselt, "ken gádol balagan"! - miszerint káosz lett (vagy kupi, vagy zűrzavar, ilyesmi), nagy káosz :)! De én nagyon boldog vagyok, mert a kedvenc pártom (akinek a vezetője nem mellesleg döglesztően jóképű), a második lett, úgy, hogy csak most alakult, és mindenki azt mondja, hogy ő a választás igazi győztese.
na és itt egy kép róla:                                                                                           (elég dögös?)



2013. január 19., szombat

Hónapforduló

Egy hónapja vagyunk itt Carmielben, és ez egy nagyon sűrű, nagyon eseménydús hónap volt, néha úgy érzem, mintha csak pár napja érkeztünk volna.
Ma Akkóban piacoztunk, meg  a tengerparton voltunk Nehemyán. Gyönyörű meleg napos időnk volt, a tenger csodálatos, még mindig.  T.és A. vitt el minket családostul, jókat beszélgettünk, ettünk, nagyokat sétáltunk. Vásárolgattunk, Balázs vett egy csomó mogyorót, meg kesudiót, meg vettünk még sárkány gyümölcsöt, meg eszegettünk aszalt gyümölcsöt, meg olíva bogyót, meg mindenféle magokat kóstoltunk, sajtokat kóstoltunk, ja és tejesen kiakadtam, mert Akkóban sokkal olcsóbb az olíva olaj, én meg kínomban már vetem kettő rosszabb minőségű megfizethetőt (grrrrrrrrrrr), itt meg a legjobb volt annyi, mint amennyibe az én silánykám került. Óh, igen és vettem töltött szőlőlevelet, amit annnyira, de annyira imádok(!), és finom avokádót. Szóval jó nap volt ez na :).

Ja útközben, beszéltem A.-val, és kérdezte megkaptuk e már az Angol csomagot (ami edényeket, meg takarókat, meg ilyesmit tartalmaz), mondtam még nem (ezt még annó írtam, hogy kapni fogjuk, Zionához le is mentünk, aki mondta is, hogy most megy érte, majd azóta is kuss volt, a héten B. el is ment Yuliához, hogy akkor most mi van, mert nekik nagyon szükségük lenne edényekre, mire habogott egy sort, hogy hát mivel ők vallásosak, gondolták, hogy nekik az nem jó :S, mire visszakérdezett, hogy na jó de egy magyar sem kapott, akkor ezt hogy? Mire mondta, oké, elintézi, ez volt a hét elején, azóta megint síri csend).Szóval A. közölte, hogy ez így nem mehet, akkor ha vasárnap sem kapunk semmit, majd ő elintézi, hát meglátjuk, remélem sikerül neki, nem miattunk, mert nekünk mindenük van, de a másik két családnak tényleg szüksége lenne rá, és egyébként is ami jár az jár!
Jaigen és csak annyit még, hogy ISTENEM MIÉRT KELL MINDENHOL EGY BOLONDNAK IS LENNIE? 
Ma újra sikerült beszélnem régi barátnémmal is, szóval nagyon remélem, jövőhéten végre tényleg eljutok hozzá, és babázhatok egy kicsit :). Nagyon jót beszélgettünk, szerintem vagy egy órát dumáltunk, annyira nagyon szeretnék már vele találkozni. 

2013. január 16., szerda

Sütőőőő, kenyéééér!!!!

Gyorsan összefoglalom mi is történt a legutóbbi bejegyzésem óta.
Egyrészt szombaton, meg ismerkedtünk azzal a magyar családdal akik már 4 éve élnek itt, meghívtak minket magukhoz pizzázni (mármint minden magyart aki itt van velünk). A. (a feleség) sütötte a pizzát, nagyon finom volt, közben sokat beszélgettünk, tényleg minden féléről, támogatásokról, olcsó boltokról, itteni munka lehetőségekről, kaptunk héber filmeket, nyelvtanuláshoz segédleteket. Meg is ígérte T. (a férj), hogy másnap körbe visz minket kocsival, és megmutatja a piacot (ami minden nap van), meg az olcsó szupermarket. Nekik nem volt, szerencséjük eddig a magyarokkal, itt sokan laknak, és mikor megpróbáltak velük szóba elegyedni, közölték ivritül, hogy nem beszélnek magyarul, és tovább mentek :(. (Az én rossz indulatom azt súgja, hogy ez A. roma származása, illetve bőrszíne miatt volt, ami itt egyébként abszolúte nem feltűnő, annyi féle színű ember ember van...).
Másnap elindultunk vásárolni (B. és T. társaságában, akik a szemben lakó magyar pár), amikor hívott minket T. hogy akkor, jönne értünk, hol vagyunk. 5 perc múlva be is szálltunk az autójába, és első körben elvitt minket a Big Centerbe (az itteni bevásárló központ, ez nem egy épület hanem egy nagy területen sok nagy épület), mert akartunk venni egy-két konyha felszerelést, meg mi egy mini sütőt. Kitett minket, és mondta, hogy most hazamegy, átöltözik, de csörögjünk rá, és jön értünk. A mini sütő vásárlás jól sikerült, elvileg 790 sékel lett volna, először kérdeztük, hogy oléknak nincs e kedvezmény, mondta az nincs, de ne  aggódjunk lesz kedvezmény :), egy darabig ütötte a számítógépet, gondolkodott, majd közölte, hogy 650 sékel lesz, viszont úgy adtuk, oda, hogy 30 sékelt nagyon apróban (1,2 5 sékeles), erre azt visszatolta, közölte, az nem kell, így végül 620 sékelért vettük meg a sütőt :). T. értünk jött körbe vitt minéket az egész városon kocsival, majd haza hozzánk, nagyon jó kis kör volt ez. Mondta, hogy ha szeretnénk, szombaton bevisz minket Akkóba piacolni :), - nagyon is szeretnénk (már ami engem illet).
Óh igen, másnap kenyeret sütöttem, végre igazi finom kenyér! Sőt mivel a tészta kicsit sok lett, a szomszédoknak csináltam zsemlét is. Csodálatos lett!
Ezen kívül, tanulunk, tanulunk, tanulunk. Ulpán van 8-12:30-ig, és kedden és csütörtökön továbbra is Ludmilla,a kivel tegnap a Tu Bisvátról tanulhattunk héberül, nem értem ennek a nőnek, hogy van ennyi energiája, én attól elfáradok, hogy nézem, olyan gyorsan ír a táblára 3 nyelven, hogy örülök, ha héberül sikerül addigra leírnom, közben beszél is folyamatosan 3 nyelven, ja és mindezt fülig érő amerikai talpig mosolyban, én mondom elképesztő! Bár a mosolyban Szamadar a héber tanárunk is verhetetlen, aki képes arra, hogy szigorúan (de tényleg nagyon szigorú tud lenni ám) rád szól, majd elvigyorodik, utánozhatatlan (csak, hogy érezd) a törődést. Ráadásul mi nagyon rosszak, vagyunk, nevetgélünk, meg beszélgetünk az órán :D.
Ma meg elmentünk délután ügyet intézni, és sikerült elintézni azt a plusz támogatást, ami a lakbérbe segít bele, meg az ulpán után ad majd ösztöndíjat, amíg tanulok.  A hivatal a Big Centerben van, így utána azért vásároltunk is. Bementünk egy ottani nagy szuperbe (k.b. olyan mint  a Tesco), ahol vásárlás közben jóllaktunk, mert mindenből ami kint van lehet kóstolni (magok, aszalt gyümölcs, olíva bogyó, fűszerek, halva, csokik, miegymás). Nyamm.

2013. január 11., péntek

Égből pottyant magyarok


A héten, főleg ulpánra jártunk, ami egyenlőre kicsit uncsi, de így is lefárad az ember a 4-5 óra ülésben. Ráadásul Ludmilla keddi és csütörtöki délutáni órája a leendő dadusoknak, brutális, folyamatosan héberül beszél, és rengeteg új szót tanít, a tegnap végig olvastunk, egy kis gyerek könyvecskét ahol megtanultuk hogy hívják az ujjainkat. A mese arról szólt, hogy egymást keresik az ujjak, illetve főleg a kisujjat, az nagyon eltűnik, és nagyon oda vannak az ujjak, hogy lent sem fent sem, jobbra sem, meg balra sem látják azt a fránya kisujjat. De aztán mikor már mindenki nagyon sír, előbújik. És miután végig olvastuk, és leírtunk egy rakás új szót, még meg kellett beszélni, hogy mit tanultuk ma. Az oroszok, elképesztő energiákkal, és lelkesedéssel bírnak, elkérték a könyvet és tényleg az összes szót kiírták, nekem addigra már úgy zsibbadt a fejem, hogy örültem, hogy amit diktált Ludmilla azt leírom, és megtanulom. Mire hazaértem, úgy éreztem ezer kis bogár zizeg a fejemben. Viszont ez a mesekönyv olvasás nagyon jó ötlet, úgyhogy be is szerzek majd egy kettőt.
Doki nézőbe mentünk szerdán, mert a neten nem sikerült megtalálnom a telefonszámot, így gondoltuk elmegyünk a klinikára és megpróbálunk bejelentkezni. Hát ez nem volt semmi, először felmentünk a 3. emeltre, ahol nagyon megörültünk  rögtön megláttuk a Maccabi biztosító logóját, fent egy iroda volt csak, ahol persze mindenki csak héberül és oroszul beszélt, szerencsére B. beszélt annyira héberül, hogy megtudja hol van az orvos. Lementünk, a -4 emeletre, de sehol nem találtuk az orvost, de valaki azt mondta, menyjünk át egy másik lifthez. Ott tovább kérdezősködtünk és a következőt mondta:menjünk le a -3-ra, ott menjünk át a parkolón és 21-22-es parkolónál meg fogunk találni egy másik liftet, és azzal menjünk le, a -4 re. És tádáááám ugyan ott voltunk megint, ahonnan elindultunk. Megint megkérdeztük, hogy nem lehet, hogy akkor mégis itt van ez az orvos? És akkor mondta, hogy jaaaa, lehet, hogy a folyosó végén van. Ott volt. De sajnos aznap nem rendelt, és az ott dolgozó ápoló vagy asszisztensnőnek fogalma sem volt mikor rendel, de többeket megkérdeztünk, és senki sem tudta, az ajtóra nem volt kiírva csak egy telefonszám. Felhívtam a számot, de csak üzenetrögzítő vette fel, gondoltuk, akkor majd holnap hívjuk újra.
Így egy kicsit még szétnéztünk a plázában, bementünk  egy szupermarketbe, ahol végre találtam majoránnát  és haza mentünk. Itthon, nem tudom mit kerestem másképp, de sikerült megtalálnom a biztosító oldalán ezt a dokit telefonszámostul, rendelési időstül. Másnap megint telefonáltam, a Macabit hívtam először, ahol azt mondták, ez a doki, nem közvetlen az ő orvosuk, csak nekik is dolgozik, hívjam a Grand Canyon klinikát  Hívtam a számot, de megint csak az az üzenetrögzítő vette fel, először le is tettem, hátha később elérem. De másodszor végig hallgattam, hogy akkor hagyok üzenetet, és szöveg végén a doki egy másik telefonszámot diktált be, a szöveg harmadszori végig hallgatása (3 újrahívás) után sikerült leírnom a  számot, tárcsáztam, fel is vette egy kedves nő, aki csodák csodája, tudott angolul, bediktáltam minden adatom, mondtam, hogy időpontot szeretnék, mondott is napot, mikor szóltam, hogy nem egyedül mennék, hanem egy másik lánynak is kéne időpont, na itt nem tudom mi történt, miután bediktáltam B. adatit is kérte, hogy várjak, de szerintem k.b. 20 percet vártam  mire újra jelentkezett  közben többször mondta, hogy "regá, regá" (pillanat), végül sikerült időpontot kapnom január 23.-ra.
Ma reggel elmentünk a bankba, mert a betegségünk miatt kicsúsztunk regisztrációs időből, és kellett kérnünk új jelszót, meg végre el akartam jutni a fűszereshez, miközben egyszer csak azt hallom mellettünk egy pártól, hogy - oké puszi! - mondom, wow ez magyarul volt? És a srác ránk vigyorgott, és mondta, hogy - igen sziasztok. Kiderült, hogy ők az a család, akiről az itteni magyar nő mesélt, akik meghívtak minket szombatra vacsizni, ami mint kiderült holnap lesz.
Később elmentünk a Big Centerbe shoppingolni, vettünk mindenféle műanyag cuccot a konyhába, körbe néztünk mini sütő ügyben, és találtunk is egy szimpatikusat, amit vasárnap meg is veszünk,  mert addig gondolkoztunk rajta, hogy mire vissza értünk a  bolthoz bezártak. Viszont cserébe bementünk egy konyhafelszerelés boltba, ahol Balázs szólt, hogy nem veszel észre valamit? Semmi. Itt mindenki magyarul beszél! És tényleg rajtunk kívül csak egy másik család volt ott, és tényleg magyarul beszéltek. A pénztárnál ki is segítettek minket héberül, és utána még lebeszélgettünk kicsit, kiderült, hogy már 20 éve élnek itt, és kaptunk is egy telefonszámot, hogy hívjuk nyugodtan, ha segítség, vagy infó kell, hátha tudnak segíteni valamiben :). Szuper!

2013. január 8., kedd

Gyerek csináló csoda rabbi

Hát a mai napom, nagyon zsúfolt, és esemény teljes volt. Délelőtt tanultunk, jó hír ma már csak 19-en voltunk (elvileg beteg voltak), és egy új tanárt ismertünk meg őt Szamdarnak hívják, nagyon aranyos, és szintén nagyon jónak tűnik. Még mindig halálra unom az órákat, remélem gyorsan haladunk majd, mert szeretnék már fejlődni. Délután Ludmillával volt, külön másfél órás foglalkozásunk, ahol tanultunk még egy kicsit, megtanultunk elszámolni ezerig. Egyre jobban viselem a több nyelvűséget, és nagyon jó hogy alapvetően mindig héberül beszél, és csak ha nagyon nem értjük mondja el röviden gyorsan angolul, meg oroszul. Ja igen az ulpánon kiderült, hogy van egy tanár is csoportban (mármint Oroszországban volt tanár), és orosz tanár, ami szuper, mert akkor ha már kicsit tudok héberül (meg ő is) akkor elkezdek oroszul is tanulni, hátha elvállal. Kedden és Csütörtökön vannak Ludmillával óráink, a jövő héten már valami héber mondókákat tanulunk. Utána a szomszédaimat elkísértem cigizni, és kiderült, hogy B.-vel hasonló problémánk vagy vágyunk van: gyerek. El is kezdtünk gyorsan mindent megtárgyalni, és ő ugyan még úgy gondolta, hogy nem sietik el, de mikor mondtam, hogy az első félévben minden ingyen van, belelkesítettem. Elmondta, hogy ő kapott egy telefonszámot, egy "gyerekcsináló rabbi" számát, aki magyar származású, és magyarul is beszél. Mint kiderült, nem az "ima erejével" segít (mert mikor ezt először meghallottam, bizarrul hangzott, hogy tényleg van aki hisz abban, hogy majd a rabbi áldása vagy micsodája segíthet), hanem neki és a feleségének nagyon nehezen lett gyerekük, és mikor végre megszületett az első, elhatározta, hogy mindenkinek segít majd, kiképezte magát, kapcsolatokat épít, olvassa a legfrissebb kutatásokat, és mindenkinek segít megtalálni a,legjobb orvost, és mindenkit nyomon követ, hogy jól mennek e dolgai. Fantasztikus! Úgyhogy feljöttünk és B gyorsan fel is hívta a rabbit, aki mondta, hogy nem szabad semmire várni, azonnal kell menni a dokihoz, és meg is adta egy szuper orvosnak a nevét aki Haifán dolgozik, annak a biztosítónak akinél mi vagyunk. Én 5 perc alatt kiderítettem, a címet, és azért utána néztem, és a fórumokon is mindenki csupa jót írt róla. Át is szaladtam és megbeszéltük, holnap el megyünk a klinikára, utána járunk mindennek. B. tud kicsit héberül beszélni, én olvasni és közepesen rémesen angolul, ketten csak összehozunk valamit. Utána mondjuk náluk ragadtam, és még jó sokat beszélgettünk, már nagyon hiányzott egy jó kis duma parti, és szerencsére mindannyian jó sokat tudunk beszélni :).
Ez egy nagyon jó nap volt, jól el is fáradtam.

2013. január 6., vasárnap

Első nap az iskolában

A tegnapi vacsora meghívásunk elmaradt, aki szervezte nem jelentkezett azóta sem, de majd biztos bepótoljuk, így a tegnapi napot végig lustálkodtunk, és megnéztük az Így jártam anyátokkal 7. évadát :). Na jó én stréberkedtem, és átnéztem mindent amit a nyáron héberül tanultam, és megjutalmaztam magam nutellás palacsintával :).
Ma reggel 8-ra mentünk az uplánra, az elején bemutatkozott az ulpán vezetője, meg a tanár. Mi szerencsére jó korán érkeztünk, így még jutott nekünk pad meg szék, az utoljára befutók, már nem voltak ilyen szerencsések, így még reménykedtem is, hogy akkor ez biztos több csoport lesz, csak az elején a  megbeszélés van együtt. Hát ezt sajna buktam, 24-en vagyunk egy csoportban ami elképesztő sok egy nyelvtanuló csoportnak, de a tanár legalább csak héberül beszél (meg persze kézzel lábbal). De a reményem, hogy a Magyar anyanyelvű tanárt kapjuk, és hogy majd lesz külön csoportunk, az szerte foszlott. Ja és mondjuk így az 5 óra tanulás is kb. néggyel osztandó, mire mindenki szóhoz jut, márpedig a tanár komolyan veszi, hogy mindenki elmondja amit tanulunk. Az egyetlen reményünk, hogy majd lesznek akik feladják, lemorzsolódnak, meg ilyesmi (állítólag mindig van ilyen).
Az óra után felsorakozott megint egy rakás emberke, beszélt megint Ziona (negyedszer is elmondta ugyanazt, mi mikor kezdődik, végződik), beszélt egy nő (illetve kettő) a Bevándorlási Minisztériumtól, és mondták, hogy majd kapunk valami fizetés jellegű dolgot amikor elkezdődik a szakmai kurzus (ezt majd bővebben később megtudjuk), beszélt a szakmai kurzus vezetője, aki elmondta, hogy tanuljunk tanuljunk tanuljunk, és akkor lesz jó munka, meg minden szép és jó. Ja végre megtudtam, pontosan mi lesz belőlem: bölcsődei gondozónő. Ja és azt mondta még a pasi, hogy ha jó eredménnyel végzünk, azonnal kapunk állást is. Bár azért azért az egyik nő gyönyörűen elmondta, hogy azért ezt a szakmát nem a fizetésért, hanem a elhivatottságból végezzük (magyarul, szar a fizetés). De persze, kezdetnek minden jó, és én oda vagyok a 0-3 éves korú gyerekekért :). Még pont nem szemtelen, ha mázlid van még nem beszél, csak cuki, na jó a sírás az nem jó, de nekem majd nem sírnak és kész :).




2013. január 4., péntek

És fellibben a fátyol

Végre elmondhatom a nagy TITKOT - tadadadadaaaaaam - az Anyukámnak megkérték a kezét! Az esküvő március 29-én lesz, én annyira örülök, hogy nem is tudom elmondani és olyan aranyosak és lelkesek, tiszta cukik :). És miattam van ebben az időpontban az esküvő, mert pészachra haza tudok már menni. Na mondjuk ez még egy kis szervezés kérdése  mert elvileg 3 hónapig nem mehetek sehova, ami ügye pont március 19-e. Innentől tudok izraeli útlevelet igényelni, aminek utána olvastam, 7 munkanap az elkészülési ideje, de azért azt írták ez az ünnepek előtt lehet hosszabb is, szóval necces. De ez Izrael, semmi nincs kőbe vésve, A 3 hónap is csak egy irányszám ameddig át kell kerüljek mindenhol a bürokrácia útvesztőin. Szóval majd jó előre bemegyek, és közlöm, hogy az én egyetlen anyukám esküvőjére megyek, ahol én leszek a szakács, szóval ha nem adnak azonnal útlevelet, akkor mindenki éhen hal az esküvőn, arról nem is beszélve, hogy én minden nap ott fogok állni a hivatal előtt sírva és dörömbölve, hogy "ÚTLEVELET AKAROOOK!!". Úgy döntöttünk (najó Balázs döntött így, dehát ügye "minden csak ragozás kérdése"), hogy ugyan drága de ELAL-al megyünk, mert akkor normálisan tudunk utazni, kapunk enni, vihetünk csomagot, meg hozhatunk is, és ez megéri. Meg akkor a cicáinkat is úgy tudjuk vinni, hogy az ülésünk alatt meg az ölünkben ilyen textil hordozóban legyenek velünk.
Úgy látszik a szervezetem még mindig nem akklimatizálódott a helyi baktérium flórához, így még volt egy hányós éjszakám, ami után elmentem újra a dokihoz, amúgy is volt időpont, így legalább gondoltam megdolgoztatom a dokit. Az összes labor leletem tökéletes volt. A hányásra kólát írt fel :), és ezt teljesen komolyan közölte - don't eat, drink a lot, drink cola! - szóval most legálisan ihatok kólát (I love Izrael). Az ismerőseim vodkát meg pálinkát ajánlanak, de mivel már 3 napja nem nagyon eszem, nem merem kipróbálni ezt a gyógymódot.
Közben a doki után berángattak minket még egy fejtágításra Zionával, hogy akkor mit hogy lesz kurzuson. Amit mi már szerintem kétszer is meghallgattunk. Annyi volt a különbség, hogy most nagyon komolyan közölték, hogy nem lehet vodkát inni az épületben :D, és a szemetet a kinti szemét tárolóba vigyük, és ne az ajtó előtt tároljuk, biztos ami biztos elmondta, hol van :), ne hagyjuk egyedül a gyerekeinket, illetve, hogy majd Ludmillával lesz egy külön óránk, amin bevezetnek minket a zsidó hagyományokba, mert itt senki sem eléggé ideológiailag képzett, rajtam meg egy másik lányon kívül, akik jól a Rabbiképző Zsidó Egyetem nevű műintézményben képződtünk, én többek közt ideológiailag is, Barbara meg aztán pláne judaisztika tanár.
Ja igen kaptunk még ajándék, iskola táskát, szótárat, füzeteket, tollakat egy tolltartóban :). Ziona angol tudása, vetekszik a Balázséval, elég nehezen követhető, vannak mindenféle szavak egymás után, csak mondta nincs, meg eleje vége. Így azt már nem tudom, hogy pontosan mi lesz vasárnap reggel 8-kor, meg 11 kor de azt tudom, hogy hol, és mit kell magammal vinnem, szóval a  fontos részt értettem, a többi meg úgyis kiderül (nem csak én nem értettem, senki sem). Azt hiszem 11-kor valaki jön valamelyik kormányhivataltól  de semmi sem biztos.
Ezen felül, közben folyamatosan levelezek a budapesti szochnutos segítőnkkel is, aki most egy nagyon jó hírrel szolgált, miszerint kapunk még támogatásokat lakásra, meg az ulpán után egy kiegészítő támogatást is, mert még tanulni fogunk, de ezt még el kell intézni, és a leírás szerint az összeg sem biztos, és majd kiderül mit és mennyit is kapunk, de ez a támogatás majd csak a 2. hónaptól elérhető. Majd vasárnap tudok beszélni Yuliával, és kifaggatom, meg kérek segítséget az ügyintézésben, mert azt tudom, hogy az oroszok biztosan kapják ezt a támogatást, és csak most derült, ki, hogy mi is jogosultak vagyunk.
A megbeszélésen megismerkedtünk még egy magyar családdal, akik már 4 hónapja itt vannak, és  megismertek egy magyar családot akik már 4 éve itt élnek Karmielben, és meghívtak minket (az itteni összes magyart) vacsizni, mert szeretnének minket megismerni, és szeretnének nekünk segíteni :), nagyon kíváncsi vagyok. Meg azt mondta még a nő (elfelejtetem a nevét aki 4 hónapja van itt), hogy azt hallotta, hogy most épült itt valami lakópark új bevándorlóknak, ahol csak 200 sékel a bérleti díj. Ami nekem nagyon gyanús, mert most 1500 sékelt fizetünk (víz+áram benne van), és ez is a fele egy átlag lakás bérleti díjának.
Újabb jó hír, még az otthoni élet lezárásával kapcsolatban, hogy tegnap Apukám átadta a tulajnak a bérelt lakásunkat, szépen kifestve, mindkét fél elégedett volt. Már nagyon nyomasztott ez az ügy, és végre vége!
Jeruzsálem megint tolódik, de remélem jövőhéten végre sikerül eljutnom régi barátnőmhöz. Csak az a baj, hogy akkor pont nagyon szar idő lesz előre láthatólag, de nem baj, majd kitalálunk valamit.


2013. január 1., kedd

B.U.É.K.


Az év utolsó napján, reggel, elmentünk laborvizsgálatokra. Bementünk, lehúztuk a kártyánkat a terminálon, majd néztünk, bután hogy akkor most mire is kattintsunk, mert minden héberül van csak kiírva. Aztán ami úgy tűnt hasonlít ahhoz ami a papírunkon van azt nyomtuk, kaptunk sorszámot, leültünk, vártunk. Aztán Balázst szólították, és szerencsére a pultnál dolgozó beszélt angolul, és azon kívül, hogy mondta, ez a sorszám nem lesz jó nekünk, segített új számot húzni. Maximum 10 percet várhattunk, már le is vették a vérünket, és a kedves hölgy a pultnál végre elmondta, hol találom meg azt a gyógyszertárat, ahol kiválthatom a gyógyszeremet. Nem fogjátok elhinni, konkrétan mellettünk van a gyógyszertár. És nem hittem a szememnek, de a pultban kiszolgáló igazi kis patikus bácsi (fehér haj, fehér kis szakáll, kedves mosoly), egy dobozból egy kis zacskóba kiadagolta nekem a gyógyszert, és a kis papírzacsira  ráírta, az utasítást, meg a gyógyszer nevét. Amúgy nem tudom mit adtak nekem, de ettől a cucctól narancssárgát pisilek, brutál ( bocsi, az intim részletekért).
A szilveszter estét kettesben töltöttük, végül nem mentünk bulizni, mert Balázs még gyenge. De azért nem voltunk teljesen egyedül, mert skypon keresztül buliztunk Tücsök, és Réka barátnőimmel ja és persze Natasával a legcukibb pit bullal, koccintottunk az összes idő szerint.
Ma reggel nagy vágyam volt megnézni a piacot, de mivel fél 11-kor keltünk  erre már nem volt sansz. De bejelentkeztem a háziorvoshoz, hogy az eredményeket megtudjuk, és másnaposan szuperül tudok angolul ügyet intézni (na jó a menüben volt amit vagy négyszer hallgattam meg, hogy megértsem mit is akarok, de van időpontunk).
Aztán elmentünk vásárolni, vettem egy izgi gyümölcsöt  guavát, aminek valami elképesztő illata van, de sajnos nem olyan finom, szerintem még nem volt elég érett. Ja és biztosra mentem főztem isteni citromos vörös lencse krémlevest, csodálatos, friss, illatos korianderrel.
Aztán csodák csodájára, két hét után sikerült elérnem a tőlünk szerintem fél órára élő távoli rokonaimat, akikkel valahogy sosem sikerült felvenni a kapcsolatot, bármennyire is igyekeztem, mindig valahol csámborogtak, nem vették fel telefont, aztán lebetegedtünk és akkor nem is próbáltam őket hívni, de ma este végre elértem őket. Most sem fogunk tudni találkozni, mert most meg elmennek Floridába. Izgága népség ez én mondom (ezek a nyugdíjasok...), de Judith megígérte, hogy majd segít nekem a biztosítóval, és fordít nekem, meg kikeresi amire szükségem van. Titkon reméltem, hogy majd tudunk velük mostanában találkozni, és segítenek még pár dologban, de van időnk.
Holnap megyek Haifára honosítani a diplomám, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz.