2013. december 19., csütörtök

Egy évesek lettünk!

Pontosan 1 éve indultunk útnak, szálltunk repülőre fejenként 3 bőrönddel (plusz tv), hogy nekivágjunk egy új életnek. Ez az egy év gyorsan elment, mégis úgy érzem, olyan sűrű volt, mint az előtte lévő 10 egyben. Volt fél évünk, csupa idill, és nyugi, sok sok tanulás, ismerkedés az új világgal, aztán az elmúlt fél év pláne begyorsult Balázs beletenyerelt elsőre egy őrült, francia, chabados maffiózó szerű egyén cégébe, ahova már a végén minden nap úgy ment, mint akit épp halálra ítéltek, de még a kivégzés módja is titok, és egy hónappal később talált egy másik munkát (ami nagyon jónak tűnik), baba jött majd gyorsan el is ment, én meg csak tanulok mint a kis güzü, és élvezem, hogy napról napra egyre kevésbé vagyok elveszett. Emlékszem az első hónapban itt Tel Aviv-ban minden alkalommal rossz irányba szálltam fel a buszra, és állandóan eltévedtem, mondjuk legalább megismertem a várost, egy idő után néha összeszedtem a bátorságom és megkérdeztem a buszsofőrt hogy ez ugye most oda visz amire én gondolok.
Mostanában azt se tudom reggelente mire fogok ébredni, az utóbbi napokban hetekben néha úgy érzem magam mint Dorothy, múlt hét végén egy orosz (szőke) ciklon egyenesen Szibériából elöntötte az országot, hozott havat, hideget, jeges esőt, és vitte a bankszámlámról a pénzt, mivel nyilván csak az összes téli ruhám van az egyik legjobb barátnőmnél- a szekrény biztos nem fázik- szóval gyorsan plázába be, kabátok, pulóverek, sapka, sál, cipők, meleg zokni mindent vettünk, és ha jól érzem egész pontosan erre a 4 napra, mert most hirtelen újra 16-20 fokok vannak, amitől meg hirtelen Angliába kerültem, mert tényleg mindenki az időjárásről beszél, idegen szólítanak meg a buszmegállóban, a boltban, a piacon hogy háát hogy milyenhidegvolt, mostmeg hirtelen milyenmelegvan, őőőőrület, végül is hűek vagyunk a múltunkhoz volt itt hosszan brit mandátum. Amúgy a szörfös bícsfiuk végig élvezték a vihart a tengeren, míg mi itt vacogtunk az egy szem radiátorunkkal a kisszobában, amit még úgy ahogy be tud fűteni, mert a légkondi amit itt elvileg fűtésre is hasznának termesztésen mikor döglik be teljesen, a legnagyobb hidegben, nem volt bekacsolva szeptember óta, biztos nagyon megsértődött, mert most egyáltalán nem kacsol be- ha eddig nem kellettem basszus, nem is kapsz meg, és ebben a főbérlő is egyet értett, a légkondi pártját fogta, és nem fizeti ki a szerelést, mert szerinte az én hibám hogy most nem működik, mert elhanyagoltam szegényt. Az egyetlen pozitívuma  a hidegnek, hogy a két kis macskánk, akik k.b. le szarták a fejünket (kivéve vacsora időben) az utóbbi időben, most együtt alszanak velünk újra, jönnek, bújnak, ölben vannak, most bezzeg jók vagyunk.
Tegnap végre elmentem a Levinsky piacra, amit azóta tervezek, hogy ide költöztünk, ez egy fűszerpiac, és csupa szép képeket láttam róla, na Balázzsal elmentem ebédelni, utána nekivágtam a nagy kalandnak, mászkáltam össze vissza, egyszerűen nem találtam - najó egyszer rossz irányban indultam el az utcán, és akkor rájöttem, hogy tök fölöslegesen szálltam előtte buszra mert ez az utca a Balázs munkahelyétől 4 utcára van, én meg tettem egy nagy kanyart, sebaj, - aztán megtaláltam a jó helyet, de csak egy csomó kis fűszeres boltot láttam, semmi piac szerű nem volt benne, mikor már vagy háromszor megjártam az utcát föl s alá, bementem az egyik szimpatikusnak tűnő kis fűszer boltba ami, csak úgy mint a többi, ezer színű mindenféle színű, szagú csodás fűszereket, meg teákat, meg magokat kínált, vettem kétféle fahájat, egy színes bors keveréket, piros ételfestéket (karácsnyi piros cupcake-hez), meg négy rúd vaníliát (szintén karácsonyi sütikhez), és megkérdeztem a kedves eladó hölgytől, hogy akkor most hol is van az a piac, vagy mi van, mire kiderült, hogy ez a piac az utcán egymásba nyíló kis boltok láncolata, amúgy nagyon hangulatos, két fűszeres között, vannak még kis bisztrók, pékség, baklavás, olajbogyós, bioboltos, egzotikus keleti szószos. Az egyik baklavás, árul házi mézet, meg egészen extra szűz kézműves olívaolajat, vettem is mézet is olajat is, és a legjobb, hogy mindkettő olcsóbb volt mint a bolti semmilyen, és egy olyan tündéri néni az árus, amilyen csak a mesékben van, fehér hajú, vékony, meleg hangú, csupa mosoly és igazi kereskedő, mindent elmesélt, ajánlott, ha nem vagyok nagyon elszánt, biztos még mindenfélét megvettem volna. Ja igen és mint mindenhol a városban itt van gyömölcsléző bódé, ahol frissen facsarják, a narancs, gránátalma, alma, meg répalét, vettem is egy gránátalma levet - mert persze a hidegben jól megfáztam, gondoltam ez aztán kigyógyít - és közben beszélgettem az árussal, aki nagyon érdeklődő volt, folyamatosan kérdezgetett miközben facsarta a levelemet, és oda volt tőlem, hogy milyen szépen beszélek, mire mondtam, hogy ez azért enyhe túlzás, de nem tágított, és mondta, higgyem el, sokakat ismer akik 5 év után sem beszélnek így, szóval nem csak finom levet kaptam, hanem az önbizalmam is kapott egy fröccsöt, így aztán pláne megérte a 10 sékelt. Azt hozzá kell tennem, hogy ha valamit ebben az országban nagyon tudnak az a kereskedelem, mikor "shoppingolni" mentünk, minden boltban, pont eggyel több dolgot vettünk meg mint akartunk, mert jönnek, hozzák a cuccokat, dicsérnek, hogy milyen szép vagy, milyen jól áll (ejze jáfáááá), és észre sem veszed, már bent van még egy pulcsi, zokni, valami. A cipőboltban rám adták a cipőt, befűzték a cipőfűzőt, ha egy nem jó, hoznak másik hármat, de ha az elején szólsz, hogy csak nézelődsz akkor viszont békén hagynak, ami nagyon jó, ha ez ember épp nem vágyik társaságra a vásárláshoz.Ja és közben persze, ha látják, hogy beszélgetős vagy, kikérdezik az egész élted, kivagyhonnanjöttélmitcsinálszitt, mégkétfelső, jajjdeszépvagy. Szóval itt ha rossz a kedve az embernek, és elmegy vásárolni, tuti elfelejti minden búját baját, és mindegy hogy az paradicsom, vagy szoknya.
Este lemegyünk az éttermünkbe, eszünk, iszunk vigadunk, van mit ünnepleni!


2 megjegyzés:

  1. Boldog évfordulót, és jó hogy felfedezted a piacot, hogy majd együtt is mehessünk.:)

    VálaszTörlés
  2. Ez a kedvenc írásom!
    Ez annnyira olyan amilyen, hogy meg sem lehet mondani milyen.

    VálaszTörlés