A béke hangja...

Ma rossz kedvűen ébredtem, és a hírek olvasása után sem jobb kedvem. Mióta az első sziréna hangját meghallottam, nem nagyon érdekeltek az otthoni hírek, valahogy minden olyan kicsinyesnek tűnt, és érdektelennek, és időm sem maradt rá, annyira lefoglalt, hogy azt megértsem, és kövessem ami itt van. Minden sziréna, és dörrenés után amit nem kísért sziréna, csak néztem, hol, mennyi rakéta jött, mi történt, mindenki rendben van e. De tegnap tűzszünet volt, kicsit haza néztem, és mér az sem tűnt kicsinyesnek ami otthon van, sőt ijesztőnek. Nem tudom onnan milyen, de innen nézve, látom ahogy szép lassan megszüntetik a demokráciát, illetve meg akarják, és mintha ezt mindenki, mint valami mozifilmet nézné, hogy jééé de érdekes....
Aztán mikor épp össsze szedtem kicsit magam, és visszatértem a munkához, bejött egy kolléganőm, akit nagyon kedvelek, és csak annyit mondott - egy barátom többet nem beszél velem.. - kérdeztem, mi történt? Elmesélte, hogy tegnap részt vette a Rabin téren tartott béke tüntetésen (amire sajnos, "szerencsére" nem tudtam elmenni, mert későn értesültem róla). Elmesélte, hogy megint, mint a múltkori tüntetésen megtámadták őket, és rendőrség nem sokat segített sőt, mielőtt az egész igazán elkezdődött volna, hírdetést tettek közé, hogy a demonstárció elmarad, mert nem "tudják" biztosítani a helyszínt, ezért a rendezvényt törölték, ez nem volt igaz, a rendezvény megkapott minden jogosultságot, de ekkorra már a buszok amikkel emberek jöttek volna Haifáról, Jeruzsálemből visszafordultak, és mire megkapták a szervezők üzenetiet, már nem tudtak visszafordulni, így 7000 Tel Avivi vett részt a békés béke tüntetésen, aminek végül megint az lett a vége, hogy emberek elmenekültek. Elmesélte, hogy állt a végén egy srác pár másik emberrel a téren, a srác homlokán egy felirat: A béketüntetésre jöttem, Arab vagyok, szeretem Izraelt, meg lehet verni... A kolléganőm odament hozzá szolidaratani, és beszélgetett vele, elmondta a srác, hogy őt a szülei arra nevelték, hogy szeresse Izraelt, annyira, hogy ő még katonának is bevonult, de sajnos, a seregeben olyan rasszizmust tapasztalt, és úgy megnehezítették az életét, hogy végül feladta. És bár ez az ellenállás felé, egy kisebbségtől érkezett és a többség támogatta, nem bírta tovább, de ennek ellenére, még mindig szereti Izraelt, ő itt született, itt szeret élni, és megtesz mindent, amit tud. Ahogy látom, most éppen segíti a béke hangját. Mert ezek a demonstrációk nagyon fontosak. Látom, hogy most szükség van arra, hogy az ország megvédje magát, de ennek ellenére, szükséges, hogy láttassuk, hogy mi békében akarunk élni, mi nem háborúzni akarunk, ha kell megvédjük magunkat, de a cél az, hogy békében élhessünk. és minden áldozatot gyászolunk, bármely oldalon is halt meg. És nem értem meg, hogy ha mindenki oly büszke az Izraeli demokráciára, mint egyetlen demokrácia a közel keleten, akkor miért kell ezeket a demonstrációkat, ilyen brutálisan elfojtani. és itt is persze, a kisebb, de hangosabb, és agresszívabb tömeg nyert, szomorú...
Most itt ülök, egy kávézóban a Habima színháznál, a Rothschild végében - ahol nemrég, egy másik béke tüntetést vertek szét - minden békés, az emberek kávézzanak, az utcán jönnek mennek bicikliznek, ez egy szokásos munka napnak tűnik. Ha nem olvasnék híreket, nem tudnám, hogy bármi zűr van. De közben tudom, hogy emberek halnak meg azért, és harcolnak azért, hogy most itt ihatom a kávémat, a gyönyörű napsütötte Tel Aviv-ban, és ettől nem érzem jól magam. Soha életemben nem gondoltam, hogy egyszer ilyen helyzetben leszek , soha nem akartam ilyen helyzetben lenni, gyűlölöm a háborúkat. De amikor azt látom, mi van Európában egyes helyeken, hogy Franciaországból menekülnek ide emberek (most is miközben rakéták hullanak).  hogy épp most szüntettünk meg, erős közösségi összefogással, egy Facebook oldalt, amire Párizsi zsidók neveit, címét és fényképét tették fel, hogy megverhessék őket - és a tiltásig legalább 15 embert vertek meg - akkor úgy érzem, nem lehet nem harcolni. Csak reménykedem, hogy egyszer majd nem kell harcolni azért, hogy ne utáljanak emberek másokat azért mert mások, és ne kelljen senkinek meghalnia azért, hogy én vagy bárki más itt a kávézóban, nyugodtan élhessen. Muszáj kiírnom magamból ezeket az érzéseket, nem kell vele egyetérteni, de akkor is ezt érzem, és mindig is a béke hangját fogom támogatni, mert, még ha tudom is, a harc elkerülhetetlen, a cél a béke, és NEM a háború.

Amúgy az élet:
Tegnap szuper napunk volt, reggel találkoztunk új barátokkal, reggeliztünk egy gyönyörű helyen Jaffo-ban, élvezve a tűzszünetet, majd lementünk a tengerpartra, ahol amúgy jól leégtem, de a víz isteni volt, és este még csináltam egy isteni vacsorát, aztán vége lett a tűzszünetnek, majd újat hirdettek,  elvileg 24 órára, de már meg is törték, nem is értem miért kérik, ha úgysem tartják be.

Jó hír, hogy kaptam egy kis munkát, egy tündéri 1,5 éves kislányra kell vigyáznom majd néha, és magyarul tanítanom, mármint magyarul kell beszélnem vele. Szóval most próbálok vissza emlékezni, meg a netet kutatni gyerek mondókák, meg énekek után, igazi pozitív terápia. Bár itt is durva élmény volt, hogy mikor mentem, múlthéten az első napra, mindenhol elmondták, hova kell fussak a gyerekkel, ha megszólal a sziréna. Nagyon bizarr volt, ahogy megbeszéltük, hogy itt a pelenka, ott játék, amott a mesekönny, ja és az óvóhely meg lent, és ha a játszótéren vagyok akkor meg ott hol.  Már előre leizzadtam, hogy basszus, ezt babakocsival, a játszótéren, hogyan fogom megoldani, mikor alapból bénázom a babakocsival (ááááááá). Úgyhogy most imádkozom, hogy ma fél öttől fél hétig ne legyen semmi zűr, szóval tűzszünetet két órára, légysziiiii! De abban bízom, majd követem a többi anyukát, és lesek, hogy mi a teendő. Valahogy eddig sose éreztem, hogy olyan nagy cucc lenne ez a sziréna, mindig bementem valahova, volt időm, de így azért kicsit más érzés lett. Annyira megszoktam már, amúgy, hogy a minap, a zöldségesnél, én is vásároltam tovább tovább, mint  a többiek, mintha mi sem történt volna, egy mangó egy bumm, ez kicsit kemény, inkább ezt, még egy bumm.

A múlt hét elején voltam, az első önkéntes tréningemen, az önkéntes munkahelyemen szervezésben, az új feladat köröm miatt. Elképesztően jó volt, tényleg mindent érettem, pedig az elején be voltam szarva, hogy úgysem fogom érteni, és még magamban mondtam, hogy jaj nem értem, jaj nem értem, aztán egyszer csak észre vettem, hogy jéé ezt értem, pedig a fele időben egy professzor tartott előadást a feminizmusról, nagyon érdekes volt.
Sőőt ami a legjobb, a végén oda jött hozzám egy lány, elmondta a szülei magyarok. Az anyukája holokauszt túlélő és egész életebén a miszrád klitában dolgozott, új bevándorlókkal foglalkozott, és ő is ebben nőtt fel, de sajnos ő nem tud magyarul, csak hogy szeretlek. Hallotta, hogy meséltem, hogy nehéz itt, hogy otthon maradtak a barátaim, és ő nagyon szeretne a barátom lenni :), nagyon aranyos lány, szóval, mondtam, hogy boldogan. Így hát megvan az első igazi izraeli barát, akivel lehet héberül beszélni, végreeeeeee!

És most ezzel a pozitív lendülettel, megyek tovább! Az otthoniaknak meg üzenem, hogy ne aggódjatok nagyon értem, vigyáznak rám!


A címet egy régi izraeli kalózrádió adótól kölcsönöztem, utána lehet olvasni:

A Béke hangja - Voice of Piece

Lépcsőházi mesék

Megint kicsit összefoglalom az utóbbi két napunkat.
Bevezető a Facbook oldalamról:

Péntek (11-e)
Reggel:

• Rakéták ide vagy oda, mi tovább csinosítjuk a lakásunkat! Irány az IKEA ! Élünk halunk a svéd designért!
• Ezek olvassák a bejegyzésemet, épp most volt egy sziréna, most a buszon ért minket, ez volt eddig a leghangosabb. Keep going! Azt hiszem még sem Rishon Lezionba kellett volna menni...

/Amúgy, persze tök feleslegesen mentünk ki, csak az nem volt épp raktáron amiért mentünk, de azért vettünk álló lámpát, egy két kis izét a konyhába, képkereteket csak kettőt, mert az itteni IKEA-ban nincs sima üveg képkeret ez egyenesen vééérlázíító, komolyan. Éééés egy igazi baldachinos szúnyoghálót, irtó romantikus!/

Este:
Kis esti adrenalin fröccs, megszólalt a sziréna, véletlenül valamelyikünk bezárta a bejárati ajtót, és nem találtuk a kulcsot, vagy fél percig, de végül sikerült kijutnunk, és biztonságos helyre menni, újabb tanulság, mindig legyen a kulcslyukban a kulcs. De ma igazi Balkán party van a Gagarin-ban többek a Besh 'o Drommal egyenesen Budapestről ááááááááá, megyek egy óriásit bulizni, ez kell az idegeknek, meg egy jó kis pálinka!

Szombat:Azt hittük, nyugis napunk lesz, egész nap semmi, hosszú alvás a bulizás után, aztán séta a Neve Tzedekben barátokkal, ebéd, bicikli, film nézés, hír nézés. Láttuk hogy ma csak (eddig) Jeruzsálem és környéke volt érintett, épp telefonáltam, hogy minden rendben van velem, amikor megszólalt a sziréna, volt pár bumm vártunk feljöttünk, de korán, még sziréna még bumm, majd majdnem 20 percet vártunk, jobb a biztonság. Ami a legrosszabb, hogy mindennek tetejében borzasztó meleg van, magas páratartalom, így a lépcsőház, nehezen elviselhető. A pánikolós szomszéd már lent, volt állítólag előre bemondták a TV-ben is, hogy 9-kor várható, muszáj lesz TV-t nézni, folyamatosan.


Szóval, továbbra sincs nyugi, de a vaskupola teszi a dolgát, így valódi veszélyben nem vagyunk.

De a Balkán party a Besh O'drom-os Barcza Gergővel, valami elképesztően fantasztikus volt, mindent elfelejtettem, csak táncoltam, táncoltam, és élveztem a zenét, ami nekem az otthon. A dj maga DJ Partizáni, egy orosz hapsi, aki teljesen rákattant a Balkán, meg cigány zenére, úgy néz ki, mint aki épp a Macska Jajj-ból lépett ki. A buli nehezen indult be, de aztán kiment a DJ és mindenkit beterelt. Elég családias buli kb 20 ember lehetett de engem csak a zene érdekelt, és hogy végre felszabadultan táncoljak. A koncert végére még betoppant pár magyar, szóval még egy órát legalább dumáltunk a parkolóban, kis magyar találkozót tartva, az amúgy 100% orosz helyen. Ez is egy olyan pontja Tel Avivnak, mintha egy ajtón belépve, egy másik országba lépnél be, talán egy Moszkvai bárban, folyik a vodka, néha a földre is, mindenki táncol, tipikus arcok, festett arcú, szőke lányok...

Általában nem bírom az éjfél után kezdődő bulikat, de most az esti sziréna, adott elég adrenalint, hogy hajnali négyig bírjam, mondjuk nem tudtam olyan jól aludni, mert közben féltem, hogy felébredjek, ha megint reggel 8-kor kezdenének szomszéd barátaink, szóval kissé szakaszosan aludtam, de azért vagy fél délig.

A nap végére már azt hittük, a mai riadó elmarad, elfogyott a muníció vagymi, de nem így lett.
Az tegnap esti riadó kissé megviselő volt, főleg a szomszéd pánik beteg lány miatt, szörnyen megviselő hallgatni ahogy sír, és mondja, hogy nem bírja, szerencsére a Balázs elég higgadtan és jól kezeli. Közben egy kedves rokonommal telefonáltam, hogy megnyugtassam semmi gond, na persze, pont akkor szólalt meg a riadó, lehet elkiabáltam a dolgot, mikor vége lett visszahívtam, hogy még mindig minden szuper, csak kellett egy kis lépcsőzés az éjszakára, úgysem árt a sport, amennyi édességet eszek mostanában, szóval érzem a gondoskodást. Ja és közben nagyon meleg lett, 80%-os párával, szóval a lépcsőház igazi szauna volt, így még a méregtelenítés is megvolt.

Azért az idegeim már nem olyan hálásak, este mikor már félig aludtam, valami idióta elkezdett petárdázni (ami itt nagyon gyakori), úgy megijedtem, hogy aztán álomba sírtam magam. Reggel már héttől félálomban tartottam magam, hogy mindjárt fel kell kelni, mert úgyis riadóra kelünk, de végül nyugis reggelünk volt. Elmentem orvoshoz, mert valami makkanás van a csuklómmal, a vénám körül, de mehetek újra kedden, mert ma mégsem rendelt a doki, és azt mondták ha már öt hete elvagyok vele, két nap nem számít, és végülis ezzel nem tudtam vitatkozni, és már így is hipochondernek érzem magam, mert harmadszor megyek mutogatni a makkanást, és az előző két alkalommal sem mondtak semmit, de nem adom fel, amíg nem múlik el!!

Aztán elmentem egy kis lélek ápolásra, mert az idegeimnek is kell a törődés, aztán utaztam szép békésen a buszon, amikor elindult a riadó, busz kinyit, futás az első házhoz, be házba a lépcsőházba. Jó sokan voltunk, felvertük az egész házat szerintem, mert persze mindenki egyszerre beszélt, jó hangosan, ki telefonon, ki egymással, nem is lehetett végül hallani a szirénát, de aztán valaki kisebb nagyobb sikerrel, próbálta halkabbra csavarni a hangerőt, és akkor hallottuk a 4 bumm-ot, lélegzetvételnyi csendszerűség, majd újabb hangzavar, mindenki megbeszélte telefonon, merre hány méter, vártunk 10 percet, futás vissza a buszhoz, Balázs gyorsan hívott, megbeszéltük, hogy rendben vagyunk, aztán irány haza. Megnéztem utána, a következő helyeken volt sziréna: Tel Aviv, Givatayim, Holon, Bat Yam, Ramat Hasharon, Bnei Brak, Givat Shmuel, Herzliya, de később északon is voltak riadók, Haifa Naharya.

Remélem hamar vége lesz, bár most olvastam, hogy épp elküldték az Egyiptomi béketárgyalót.
De tegnap ráadásul, már palesztin területeket is lőttek, Bethlehem, Hebron azt írták mostantól ezeket a helyeket is védi Izrael. Mert nem a palesztinok ellen harcolnak, hanem a Hamasz ellen.

Ezen felül, Izrael kész személyesen kimenteni azokat a palesztinokat, akik hajlandóak elhagyni az otthonaikat Gázában, de erre fel a Hamasz felszólította az embereket, hogy hagyják figyelmen kívül az IDF felhívásait, tehát azt is, ha szólnak, hova lőnek, hogy időben elmenekülhessenek.

Csak békére vágyom, és arra, hogy egyszer Gázában is békét akarjanak, hogy ne akarják, politikai célra felhasználni a saját halottaikat. Azt kívánom legyen saját országuk, de ne valami ellen, ne a gyűlölet tartsa fent, hanem az a vágy ami Izraelt hozta létre, hogy békében élhessenek a saját földjükön.

(Reuters)

Tel Avivból jelentem

Most főleg azoknak írok, akik a facebookon nem tudnak követni, Íme a legutóbbi helyzet jelentésim az elmúlt napokból:

Tegnap (2014.07.09):

"A reggel is izgalmasan indult, épp befejeztük a reggelit, és indultunk volna dolgozni, mikor megszólalt a sziréna, most jó hangosan, szóval lépcső házba ki, ahol most a másik szomszédunkkal ismerkedtünk meg, aki nagyon szimpatikus, nem pánikol, bár ő is nagyon mondta, hogy, hogy utálja ezt, bár nem is tudom, ki az a perverz aki azt mondja ilyenkor, hogy jeeeeh sziréna!!! buli vaaaan!, na szóval ez utálatos nagyon, ez tény. Megbeszéltük, hogy megyünk demonstrálni a békért, és elköszöntünk. Pukkant párat, olvastam 2 is 5-öt is, nem tudom pontosan mennyi volt, aztán irány a munka! 
Szép sziréna mentes napot mindenkinek! Béke!"

Ma (2014.07.09):

reggel:

"Ma nem az óra csörgésére keltünk, hanem szirénára, félálomban háló ruhában, szaladtunk ki. Azt mondhatom, jobb hatásfokkal ébreszt mint a kávé, de szívesebben kómázom, szóval kösz fiúk az ébresztési alternatíva tesztelését, maradnék a hagyományosnál, tuuuudom, borzasztó konzervatív vagyok. Mindenkinek szép jó reggelt! "

déleben:

Most egy kávézóban ért a sziréna, gyorsan beszaladtam egy házba, elég lazák itt az emberek, senki sem rohangál. De komolyan, az embert már kávézni sem hagyják nyugodtan! De ez most távol volt, nagyon halkan halottam két robbanást, de a reggeli az közel volt nem messze tőlünk esett le a hatastalanított rakéta, a Florentine negyedében. Szép napot! #TelavivUnderAtack #israel #IwantPeace

1 óra körül:

Azt hiszem, azt utálom a legjobban, amikor nincs sziréna, csak hallom a robbanást, és nem tudom most mi van, ha tőlem távolabbra lövik, akkor itt nincs sziréna, de hallom a robbanást, és csak találgatok, hogy vajon, most mi történt, és most tényleg azt hallottam e, "Szerencsére" Balázs rögtön írt, ő látta az ablakból ahogy lelövi a vaskupola...

Itt tartunk most, nem tudom, mi lesz még a nap folyamán, remélem békésebb órák jönnek. Igazából a vaskupola miatt senki nem aggódik, mikor jön a sziréna mindenki elmegy védett helyre, az egész max 2-3 perc, sziréna, pár bumm, és mindenki megy tovább. Ma mikor egy kávézóban ültem, és mentem egy ház felé, be a házba, még tőlem kérdezte egy Izraeli nő, hogy mit csináljon :), nem is értem, hol élt ez a nő eddig ?! a föld alatt !?, na nem baj, beszélgettünk kicsit, és tényleg pár perc után olyan az egész mintha tényleg a világon semmi sem történt volna. 

Én egyenlőre próbálok erős lenni, nem félni, és általában ez jól is megy, a ma reggeli nagyon hangos volt, ezután már kicsit szarabb volt, de igazán, nem ez ami megvisel, Olvasom mit írnak a magyar újságok, háborút írnak, amikor csak egy terror szervezettel harcolunk, a legkisebb mértékben sem tudnak különbséget a "palesztinok", és a Hamasz között, mintha ez egy és ugyan az lenne, PEDIG NEM, és ez egy fontos különbség, nem jó ha elmosódnak ezek  a határok, és fontos különbséget tenni, hogy nem a palesztinok, hanem egy Hamasz nevű terror szervezet lövi ránk a rakétákat, és ő ellenük harcol most Izrael. Ami még ennél is elkeserítőbb azok a kommentek, tegnap már sírni tudtam volna, mindenhol elképesztő gyűlölet hullám Izrael ellen, mármint, persze tudom, hogy ez van, az eszemmel, de olvasni, látni több száz ilyen kommentet, az fájdalmas, és látni azt a tudatlanságot elkeserítő. Én annyit próbálok tenni, hogy a saját érzéseimet leírom, a saját szememmel látottakat leírom, nem akarom a helyzetet elemezni, nem vagyok szakértő, én csak egy szemtanú vagyok, és azt tudom átadni amit látok. Itt Jaffo-ban nincs baj, mindenki békében él, arab, muzulmán, zsidó, keresztény. Örülök, hogy egymás mellett halhatom a harang zúgást és a müezzin hangját, ez nekem a béke hangja, a reményé, hogy egyszer ezen a földön az emberek egymás mellett, egymással, békében fognak élni. 

Addig is, a a legjobb amit tehetünk, hogy élvezzük amink van, lemegyünk a tengerpartra este sörözni, veszünk egy sütit a kedvenc pékségemben, kiülök az erkélyre egy kávéval, és elhessegetem a sok rossz gondolatot, a szorongást, és egyé válok a mediterrán élet érzéssel. 

Szirénák közt, gyors helyzet jelentés

Túl vagyunk életünk első légiriadóján, a hangja nem valami erős, ha minden ablak zárva lett volna, nem biztos, hogy meghallom, és végig nem voltam biztos benne, hogy ez most az, vagy nem az? Míg Balázs összekapta magát (épp a zuhany alatt állt), gyorsan kiszaladtam, megnéztem mások mit csinálnak, és már jött is a szomszéd lány, teljes pánikban. Kimentünk a ház általunk védettnek titulált részére (ez régi ház, nincs óvóhely benne) és végig nyugtatgattuk szegényt, ami teljesen lefoglalta a mi idegeinket. Halkan de hallottuk, ahogy pukkant a rakéta, aztán vártunk még kicsit, biztatgattuk még kicsit a leányzót, és vissza is jöttünk a lakásba, Szóval a helyzet még inkább izgi mint ijesztő, és van szuper védelmi rendszerünk is (I LOVE IRON DOME). Sőt, a szintén kissé gyenge idegekkel rendelkező amerikai főnököm, azonnal írt, hogy ő biztonságos helyen lakik, egy Tel Aviv meletti faluban, van plusz vendégszobájuk, ha kell hely mindig mehetünk oda, sőt ha este valami rosszabb lesz, a férje meg a lánya a közelben fog foci VB-t nézni, és fel tudnak minket szedni, namost első kicsit beszartam, hamár egy sok éve itt élő, ilyeneket mond, akkor lehet, hogy én vagyok bátor nyuszika (?), de aztán belegondoltam, hogy ha férje, meg a lánya ide jön a közelbe foci VB-t nézni, akkor annyira nagy gáz nem lehet, és mondta is, mikor rákérdeztem, hogy nincs vész, csak az ő idegei már öregek, és akarta hogy tudjam, van hova mennünk. Mindig mondom én, hogy önkéntesnek lenni, egy nagyon megtérülő, és gyümölcsöző vállalkozás. Ja igen még egy kis előzmény, tegnap este kezdődött a nagy őrület, és mikor haza értem az ulpánról, a pánikbeteg szomszéd lány kirohant a és mondta nekem, reszketve, hogy őrült gáz van, és úristen, és mostmilesz, és jajj, és ő ezt nem bírja, és nagyon vigyázzak, és hova kell menni, és nemfélsz? Hááááát ööööö ezek után kissé beszarva léptem be a lakásba, és elkezdtem pánik szerűen nézni a híreket, amiben emberek teljesen rémült, és felháborodott fejjel közölték, hogy nem tudnak aludni, és legyen már ennek vége. Így aztán kicsit megnyugodva feküdtem le aludni. Én igazán együtt érző vagyok, és tényleg milyen már, hogy nem hagyják az embert aludni, de azért ezt olyan körítéssel, és hangnemben előadni, mint : "Hölgyeim és uraim, folyamatos rakéta támadás alatt állunk, óránként házak dőlnek össze, és eddig 300 ember lelete halálát, ááááááá majd jelentkezünk" azt egy kicsit erősnek éreztem. De nem csak én, ma volt fent nálam a lakás tulaja, csak erre járt a fiával, még mindig szuper jófej, nagyon jót beszélgettünk, és kérdeztem tőle, mint itt született Izraelitől, hogy most mi van, mit kell tenni, meg ilyenek. Nevetve mondta, hogy semmi sincs, csak a média felfújja, és hogy ez szerinte mennyire káros, de Tel Aviv-ban nem lesz semmi nincs miért aggódni. És ha mégis, van hova mennünk ügye... 

És akkor néhány link, ha valaki utána akar olvasni a fejleményeknek:

angolul:

http://www.haaretz.com/news/diplomacy-defense/1.603677

magyarul:

http://hvg.hu/vilag/20140708_Izrael_komoly_legitamadassal_valaszolt_a

http://nol.hu/kulfold/felszaz-helyre-lott-izrael-a-gazai-ovezetben-1472951

http://nol.hu/kulfold/izrael-kemenyen-odavagna-a-hamasznak-1473015

 

És egy kép amit Steiner Kristóf osztott meg, és remélem nem veszi zokon, hogy itt is megosztom:

"Én a békét választom!" - angolul, héberül, arabul egy tel avivi kávézó ablakában. 

Jaffo-ban az élet

Szóval ott hagytam abba, hogy beköltöztünk, és a fellegekben járok, ami továbbra is konstans. Épp óriási lakberendezési őrületben vagyok, folyamatosan a neten keresek ötleteket, már reeeengeteg képem van, és ötletem, már csak meg kéne hozzá gazdagodni. De addig is, az a jó ebben a városban, hogy az ember mindenhol találhat valamit, eddig sikerült találnom egy tökéletesen rozzant falapot (valami jó kis feliratos tábla lesz belőle), és egy adag retró izraeli reklám képeslapot, és még csak egy hónapja lakom itt, és igazából csak 2 hete figyelem az utcákat, szóval haladunk... Ezen kívül meg ügye itt van tőlünk 10 percre a bolhapiac,a mi elsőre nagy csalódás volt, senki nem akart velem alkudozni, amitől komolyan megsértődtem, miazmár hogy ENGEM, EEEENGEM csak egy lúzer kis turistának néznek, akit csak úgy át lehet vágni a palánkon, és majd megveszek egy vackot arany áron, mert azt mondja ez ennyi. Ott is hagytam mindet. Volt olyan, ami után vagy fél napig röhögtünk, olyan árakat mondott a lámpáira, mondtuk is, hogy inkább mondta volna, hogy bocsi nem eladó. Aztán úgy döntöttem megnézem az ebay-en (online aukciós ház), hogy mégis mennyi az annyi, és akkor már legalább érzem mi is a reális ár, nyílván a fele azoknak amiket mondtak, szóval az összes tudásommal, és kellően helyinek öltözve egy sima keddi napon, elindultam újra a piacra, mindenre húztam a szám, ami nem csak játék volt, rengeteg a hulladék, aztán megláttam egy gyönyörű kis vázát, odamentem megnéztem, elmentem, vissza, mire megszólított az árus, mondott egy nagy számot, mondtam az sok, mondott egy kisebbet, felvettem, és észrevettem, hogy van egy kis hiba a festésben ami lekopott, nagyon húztam az orrom, és mondtam neki, ez nem jó kopott, még kisebb ár, mondtam okéééé átgondolom hmmmm, még kisebb ár, így lementünk a felére, ami már megérte, bár gondolom ő még így is jól járt. DE ami a legjobb a piacban az a hangulat, mindenki hangosan üvöltözik, ócsárol, visszataszigál, könyörög, meg persze vannak, a tök közönyösök, azt nem is értem minek vannak ott, csak ott ül és szenved a melegtől, nem tudom ez milyen technika, de biztos valakinek ez jön be. És hamár hangulat, életem legnagyobb kihagyott fotója, teljesen kész vagyok, hogy nem voltam elég gyors, és észrevétlen, gyakorolni kell ezt a paparazzózást. Naszóóóval, ahogy ott sétálgattam az asztalok között, felfigyeltem egy nagyon ortodox hapsira, igazi kaftános pajeszos, látom hogy nagyon néz valami cd-ket, odamentem, gondoltam zene, mert szólt rendesen a kacskaringós zene, majd ahogy közelebb érek, de nem nagyon közel, rögtön észrevetettem, hogy a kedves fiatalember kupacnyi pornó gyűjteményt nézeget, ha lett volna még egy fél percem, szuper fotó lehetett volna belőle, nembaj megyek én még oda, reméljük ő is (hahaaa -  ördögi kacaj), csőre töltött telefonnal.
Ezen kívül élvezzük az életet, minden este az óvárosban sétálunk, vagy lemegyünk a tengerpartra megiszunk egy sört, sőőőt hazafelé mivel a tengerparton jövök, néha csak úgy beugrok a tengerbe, vagy napozok kicsit, vagy csak gyönyörködöm. Sőt néha kicsit csavargok, és új helyeket fedezek fel, múlt héten például az Amerikai Kolónia negyedét. Az történt, hogy véletlenül, rossz helyen fordultam be egy utcán, és megláttam egy nagyon érdekes házat, gondoltam lefotózom, aztán feljebb mentem, és egyszer csak egy tök idegen városban találtam magam, olyan ez a város, mintha mindenhol csillagkapuk lennének, vagy maga Woland, esetleg valamely bűbájos segítő társa viccelné meg az embert, és hipp-hopp teleportál egy másik világba, vagy városba, nagyon gyanús. (A cikk végén lesznek képek!)
Az önkéntes munkahelyemen, a női szervezetnél, új munkaköröm lett, mivel jelenleg nincsenek EU-s pályázatok, már csak 3 napot dolgozom délelőtt, és most olyan nőknek segítek, akik saját vállalkozást indítanának, és Facebook oldalt szeretnének, na nem mintha ebben olyan jó lennék, de szuperül használom a Google keresőt, és már utána olvastam mindennek, szóval az alapokat át tudom adni, és addig én is tanulok, szóval ez mindenkinek jó. Ma volt az első kliensem, jó két órát beszélgettünk, nagyon jó volt, bejelöltem őt is és az oldalát is, erre este megnéztem az új bejegyzését, konkrétan az ellenkezőjét csinálta annak amit mondtam szóval, azt hiszem fejlesztenem kell a kommunikálós, és megyegyőző képességem, de amúgy a beszélgetés végén, nagyon boldog volt, és nagyon örült, ami már tudom, hogy itt semmit sem jelent. Nade lesz  egy második megbeszélésünk is, addig összeszedem a hibáit, leírom kinyomtatom, a kezébe adom, és kielemezzük, és akkor talán jobban átmegy az üzenet.
Jaigen, és mivelhogy valahol tanulnom kell, mostmár van nekem is Facebook oldalam, ahol lehet engem és a kis életünket követni, szóval hajrá, hajrá!

Fotó szekcióóóóó:

Ezeket találtam az utcán: 

Ezt vettem a bolhapiacon:

Hazafelé, gyönyörködés...

Amerikai Kolónia