2014. november 20., csütörtök

A Yafoi bolha piac, és a pöcök készítő kisiparos


Tudom, hogy egyre ritkábban írok, de valahogy azt hiszem, kezdem megszokni az itteni dolgokat, és már nem tudok mindig írni, valahogy úgy érzem nem történik semmi, vagy már nem éri el azt a küszöb szintet amit az elején. De most történt azért pár dolgot, amiért érdemes leülnöm kicsit írni.
Egyrészt családi látogatás volt nálunk 3 hétig, amiben volt egy szuper Eilati utazás, meg Holt Tenger, meg Masada, meg mi szem szájnak ingere. Eilat csodálatos volt, életemben először láttam élőben delfineket, a delfin strandon, sőt a végén egyet sikerült épp hogy megsimogatnom. El is határoztuk, hogy gyűjtünk majd sok pénzt, egy egy hetes delfines búvárkodásra. Aztán elmentünk egy fantasztikus dzsipp túrára, a Vörös kanyonba, meg az eilati hegyekbe, na nem olyan hegyek ezek, mint amit elképzelsz, hogy Bükk, zöld fák, madár csicsergés ilyesmi, nem ez igazából egy bazi nagy sivatag, de lélegzet elállító. A túravezetőnk, egy kellően bolond, mezítlábas fickó volt, igazi őrült természet védő, béke harcos, különc, aki szerint a cipő rossz, és tényleg az egész utat cipő minden nélkül nyomta a sivatagban.  Rengeteget mesélt a hegyről, meg arról a pár növényről ami megél ott, úgy tűnt, minden kis bokrot személyesen ismer - szerintem el is nevezi őket - sőőőt, az egyik kis fának, külön hozott vizet, nagyon cuki volt. Nem volt egy megterhelő túra, de azért mentünk egykét olyan helyen a dzsippel, amikor nem hittem el, hogy most oda tényleg lefordulunk, és megússzuk. A Vörös tenger fantasztikus volt, tényleg mintha egy akváriumban úszna az ember, vettünk két úszó szemüveget meg pipát, és kémleltük a vizet,  a korallokat, meg a színes halakat.
Aztán a következő hétvégén Holt Tengerre mentünk, első nap fürödtünk, másnak túráztunk, két kanyonban, Ein Gediben, ahol is csoda történt, azt hiszem elmúlt a tér iszonyom, úgy másztam a magasban mint a zergék, és gyönyörködtem a tájban, ahol mások csak túl akartak élni, és lesütött szemmel, haladtak. Nem is értem mit történt velem!
Közben amúgy a lakásban, meg a wc tartály tönkre ment, amit többször jeleztem a tulajnak, csak hát sajnos még mindig nem vagyok elég erőszakos, és nem vette komolyan a bajt, mindig mondta, hogy majd jön, de közben a víz szép lassan folyt el, és egyre idegesebb lettem, a leendő víz számlánktól, így mikor visszaértünk és már nagyon folyt, írtam, a tulajnak, most már nagyon erélyesen, és beszéltem is vele, mire adott egy telefonszámot, hogy majd akkor most jön valaki aki megcsinálja, elvileg 1 órán belül, de ha nem jönne, addig akkor hívjam fel, Minő meglepetés, nem jött, telefonáltam, mire nyávogva közölte, hogy háát, ma már nem jönne. Mire már kellően felbőszülve közöltem vele, hogy akkor mást hívok, mert ez sürgős, és nem vár holnapig. Na így végül egy órával később megérkeztek, két nagyon helyes fiatal srác amúgy, és gyorsan végeztek, szuperül megcsinálták a tartályt. De közben az egyik srác elkezdett velem dumálni,  míg a másik lement valami szerszámért, oda volt a lakásért, hogy milyen gyönyörű és kiderült, ő csak elkísérte a barátját, de amúgy ő kárpitos, mert bútoros. Na azonnal rácsaptam a srácra, hogy ha már így alakult, nézze meg a könyves szekrényemet, hátha tud hozzá pöcköt gyártani. Meg nézte, mondta nem probléma, menjek le a műhelybe hozzá, velünk szemben dolgoznak. Ugyan másnap nem, de a héten lementem, a srác Apukája feljött megnézni a szekrényt, lemérte a dolgokat és másnap a fiú már hozta is a pöcköket, és betette az összes polcot a helyére, így most teljes pompájában áll a szekrény. Már csak könyvek kellenek bele, de lassan az is lesz, már alakul a dolog.
És hogy még kicsit alakuljon a lakás, fogtam a félretett 5, 10 sékeleseimet, és lementem a bolha piacra körülnézni, amiből aztán két körös vásárlás lett, mert úgy belejöttem az alkudozásba, hogy már nem bírtam el a cuccokat, és haza kellett vinnem a zsákmányt, hogy tovább folytathassam. Fantasztikus, mennyire megtanultam átvenni azt a stílusú beszédet ami ehhez kell, és már elég jól beszélek, ahhoz, hogy helyinek nézzenek, addig a pár mondta erejéig. Na meg közben nagyon jól szórakozok, amikor hallgatom mások alkudozását, az egyik faszi mellettem például, azt mondta - jajjjj neee, nem akarom hallani a sztorit, az dupla ár! , aztán vannak a lekicsinylők, akik mindenre, közlik, hogy az igazából milyen szar, meg a dehát az interneten fele ennyizők, én csak simán megkérdezem mennyibe kerül, mondok egy szemtelenül kis árat, amin megsértődik, és következő kicsit jobb ajánlatra már nyitott lesz, vagy ami még jobb ha több dolog is tetszik, akkor 2-3 dologra még könnyebb alkudni, mert a 20 sékel már jól hangzik, és én közben 3-4 dolgot veszek, ja és nagyon tündéri vagyok, és kedvesen mosolygok, és akkor néha még adnak plusz valamit. Mikor a második körre mentem, és nézelődtem a sorokban, egyszer csak elkapott egy pasi, akitől az első szerzeményemet egy fa mozsarat vettem - szerintem sokért, de az első mindig a legnehezebb, és közben még fel is bosszantott, mert egy kínai pár is nézelődött, és már megegyeztünk az árban, mikor kikapta a kezemből a mozsarat, és kérdezte, a kínai pártól, hogy nem kell e neki, de nagyon csúnyán néztem rájuk, és üvöltöttem, hogy dehát már megegyeztünk, ez nem így működik! (ze lo beszeder!!!), mire gyorsan elmentek - na ez hapsi megölelgetett, közölte, hogy engem keres keresztül kasul, mert miután én megvettem tőle azt a mozsarat, jött egy nő aki 2000 sékelért vásárolt tőle, és én vagyok mostantól, a szerencse hozója, és belőlem árad a jóság és a szépség, és csodálatos a lelkem, meg ilyenek. Hívott, hogy menjek, nézzem meg mi tetszik még, kapok extra kedvezményt (na persze hátha azért még veszek valamit), aztán meghívott egy kávéra és kikérdezett ki vagyok mi vagyok, ott volt az apukája is - ezek itt össze vannak nőve apukával esküszöm - majd a végén még párszor szerelmet vallott, és sírt, hogy milyen szomorú, hogy mindketten házasok vagyunk, majd könnyes búcsút vettem tőle, és megígértem, hogy néha benézek hozzá. Aztán tovább folytattam vadászatomat, és végül haza hoztam a második kör zsákmányt is.

Ime:


A leveses tál és a cukor tartó mellett a szettből van még egy picike csupor, de az elbújt
A vajtartónak is van külön sztorija, megláttam és beleszerettem, de mire odaértem, valaki épp felvette, és vagy fél percig, bár rengeteg időnek tűnt, és nagyon imádkoztam, és bűvöltem a pasit, hogy rakja vissza, éés vissza rakta :), így megszereztem!